Még mindig kísérti a halálos baleset a szemtanúkat
Az 1994-es A holló mára már vitathatatlanul kultuszfilmmé vált. Sikeréhez azonban hozzájárult az is, hogy a legendás Bruce Lee fia, Brandon Lee életét vesztette a forgatáson.
Jeff Most, a film producere felidézte utolsó találkozását a színésszel. Mint a The Guardiennek elmondta, épp wilmingtoni irodájában volt és telefonált, amikor Brandon egy fehér ingben elment az ablaka előtt és integetett neki. A producert megmagyarázhatatlan módon valami bizarr érzés fogta el, hogy a színész úgy köszönt, mintha nem látnák egymást többet, pedig még két hét hátravolt a forgatásból. Nagyjából egy órával később véletlenül
hasba lőtték a 28 éves brandon Leet.
Bár a színészt azonnal kórházba szállították, megmenteni nem tudták, belehalt a sérüléseibe. A film, amelynek Alex Proyas volt a rendezője, végül bemutatásra került – ennek pontosan harminc éve.
A legtöbben arra emlékeznek, hogy Lee minden nap 5:30-kor ébredt, éheztette magát és edzett. Tekintettel a karakterre, Lee ragaszkodott ahhoz, hogy megtanuljon gitározni, így Jeff Most talált neki egy tanárt Wilmingtonban. „Szivacsként szívott magába minden tudást, amit megosztottak vele.”
Ha itt az idő, menni kell
A katasztrófa az egyik késő esti, utolsó jelenet forgatása közben történt. A Funboy nevű drogdílert alakító Michael Massee színész meghúzta a ravaszt, miközben a 15-20 méterre lévő Leere célzott a kellékpisztollyal. A fegyverben vaktölténynek kellett volna lennie, de egy korábbi jelenetből véletlenül a pisztoly csövében maradt egy ólomdarab. A kilőtt golyó behatolt Lee hasába, és megtapadt a gerincében. 1993. március 31-én a kórházban halt meg a belső sérülések következtében. A legtöbb ott dolgozóban máig úgy él a pillanat, mintha tegnap történt volna.
A producer elmesélte az aznap éjjeli eseményeket: „Éjfélkor hagytam el a stúdiót, a telefon viszont már csörgött, amikor beléptem a szállásom ajtaján. Biztosítottak róla, hogy semmi komolyabb baj nem történt, egy vaktöltény találta el Brandon mellényét, de ne aggódjak, jól van.” Ekkor még mindenki ezt gondolta a stábból. „Nem volt vér, nem úgy nézett ki, mint egy lőtt seb. Először tényleg azt hittük, hogy csak egy baleset. Szörnyű éjszaka volt. Mindannyian hihetetlenül le voltunk sújtva.”
Másnap reggel Lee színésztársa, Sofia Shinas elárulta Mostnak, hogy Lee visszautasította a golyóálló mellény viselését, mert úgy gondolta, az látható lesz a kamerán. A színésznő hiába győzködte a főszereplőt, hogy vegye fel, ő elzárkózott előle, ráadásul egy kísérteties mondattal:
Ha eljött az ideje, hogy menjek, akkor megyek
– mondta Brandon Lee a halálos lövés előtt.
Ha viselte volna a mellényt, megúszta volna élve. A stábtagokat rettenetesen megviselte a történés. Mindannyiuk a barátja volt, hihetetlen művész, zseniális színész, fantasztikus ember. Jeff Most számára ez volt az egyik legtragikusabb esemény egész életében, amit a mai napig nem tudott teljesen feldolgozni, és nagyon nehéz megértenie, hogyan történhetett ez meg. A halálesetet végül balesetnek nyilvánították és nem emeltek vádat a fegyvert elsütő Massee ellen. Mindazonáltal ő így nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy valaha is túlteszi magát az ilyesmin.”
Brandon Leet apja, Bruce Lee mellé temették Seattle-ben. Hátralévő jeleneteit kaszkadőrével, Chad Stahelskivel forgatták le, aki ma már a John Wick-széria rendezője. A holló végül 1994. május 13-án jelent meg, Brandon Leenek és menyasszonyának, Eliza Huttonnak ajánlva, akiknek két héttel a forgatást követően lett volna az esküvőjük.
Megrázó dokumentumfilmen az alkoholizmussal terhelt modern kori szolgasors
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterkurzusán ez idáig a világ legszűkebb élvonalába tartozó magyar animációs filmek óriásai szerepeltek, Csupó Gábortól Rófusz Ferencen és Ternovszky Bélán át Orosz Istvánig. A minap azonban műfajt váltottak a szervezők, és Moharos Attila dokumentumfilmjét, a Szolgának születtek című alkotást vetítették le az érdeklődők – szakmabeliek, egyetemisták, tanárok – előtt.
A modern kori szolgasorsot ábrázoló megrázó mozit pódiumbeszélgetés követte a rendezővel. A nagyközönség szerdán és csütörtökön délelőtt 11 órakor láthatja a Nemzeti Filmintézet 25 millió forintos támogatásával készült opusz t a Hír TV műsorán
Már megint egy zseniális sci-fi sorozatra bukkantunk
Bár az elmúlt hónapokban az Apple TV+-nál nagyon rajta vannak, hogy komoly történelmi sorozatokkal és a Ted Lassón túlmutató vígjátékszériákkal rukkoljanak elő, a streamingszolgáltató legnagyobb erőssége, hogy még mindig náluk vannak a legjobb sci-fik. Elég megemlíteni a Különválás első évadát, de hasonlóképpen minőségi szórakozásra lelhet, aki A silóra nyom rá, vagy mondjuk a For All Mankindra. Nemrég az online videótár tudományos-fantasztikus kínálata újabb erősen ajánlott néznivalóval bővült, ez a Sötét anyag (Dark Matter), mely egy olyan ötletből hozza ki a maximumot, amelyet hiába véreztetett ki Hollywood rendesen, úgy tűnik, hogy maradt benne kraft.
A május 8-án az első két epizódjával elstartolt Sötét anyag főszereplője egy egyetemen oktató fizikaprofesszor, Jason Dessen (Joel Edgerton), aki egészen szürke életet él, köszönhetően annak, hogy legnagyobb szakmai sikere a katedrán az, amikor kettőnél több hallgató odafigyel az órájára, de legalább otthon szerető család várja, felesége, Daniela (Jennifer Connelly) és tizenéves fia, Charlie (Oakes Fegley) személyében. Van, akinek ennyi se jut, és ezzel tisztában van Jason is, aki minden este mélabúsan hajtja álomra a fejét, azon agyalva, hogy mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha ő nyeri meg azt a tudományos díjat, amit a legjobb barátja, Ryan (Jimmi Simpson) zsebel be éppen? Mi lett volna, ha a karrierjét választja és nem a középosztálybeli polgári életet?
Kedden kezdődik a 77. cannes-i filmfesztivál
Kedden kezdődik a világ legnagyobb filmes találkozója, a cannes-i filmfesztivál, melyet várhatóan meghatároz majd a jelentős amerikai részvétel, a Franciaországban új erőre kapott metoo-mozgalom, és a két hónap múlva kezdődő párizsi olimpia hangulata is – írja az MTI.
A fesztivál egyik leginkább várt hivatalos eseménye Francis Ford Coppola Megalopolis című filmjének bemutatója, 45 évvel azután, hogy az amerikai rendező Apokalipszis most című filmjével másodszor nyerte el az Arany Pálmát. A 85 éves filmes 1974-ben kapta első Arany Pálmáját Cannes-ban a Magánbeszélgetés című filmjéért.
A nagy hollywoodi sztárok közül George Lucas Oscar-díjas amerikai filmrendezőt, producert, a Star Wars univerzumának megálmodóját, Indiana Jones alakjának megteremtőjét tiszteletbeli Arany Pálma-díjjal tünteti ki a fesztivál, hasonlóan az Oscar-díjas Meryl Streep színésznőhöz. Előbbi a május 25-i záróünnepségen, utóbbi a kedd esti megnyitóünnepségen veheti át az elismerést.
A nagyszabású akciófilmek közül a fesztiválon tartják az új Mad Max-film világpremierjét, a Furiosa: Történet a Mad Maxből című alkotást május 15-én versenyen kívül mutatják be a rendező George Miller, valamint Anya Taylor-Joy, Chris Hemsworth és Tom Burke színészek részvételével.
Hét évvel a metoo-mozgalom elindulása után a francia filmiparban a téma idén kezdi igazán éreztetni hatását, miután Judith Godreche színésznő a nők elleni rendszerszerű erőszak leplezésének zászlóvivőjévé vált. A most 51 éves színésznő a közelmúltban feljelentést tett olyan ismert rendezők ellen, mint Benoit Jacquot és Jacques Doillon, akik állítása szerint 14 éves korában szexuálisan és pszichológiailag bántalmazták.
Az elmúlt hónapokban más színésznők is hasonló vádakat fogalmaztak meg ellenük, míg Gérard Depardieu-nek októberben kell bíróság elé állnia hasonló vádak miatt.
Judit Godreche a témában készített Moi aussi (Én is) című 17 perces rövidfilmjének külön figyelmet szentelnek a szervezők.
A fesztivál valamennyi programjában bemutatásra kerülő mintegy száz film közül 22 versenyez az Arany Pálmáért. A fődíjról kilenctagú zsűri dönt majd.
A versenyfilmek között szerepel a kanadai David Cronenberg The Shrouds (A leplek) című, a gyászról szóló thrillere, a Demi Moore főszereplésével készült The Substance, amelynek francia rendezője, Coralie Fargeat először kapott meghívást. Több mint negyven évvel az Amerikai dzsigoló című dráma sikere után jelentkezik újra közös filmmel (Oh, Canada) Paul Schrader rendező és a főszereplő, Richard Gere.
A Cannes-ban már többször díjazott Ali Abbasi iráni származású dán rendező The Apprentice című, Donald Trump volt amerikai elnök fiatalkoráról forgatott játékfilmjével versenyez, Kirill Szerebrennyikov orosz filmrendező pedig Emmanuel Carrere francia szerző Limonov című életrajzi regényéből készült adaptációt mutat be. Az Oscar-díjas Szegény párák csapata is Cannes-ba érkezik, a görög Jórgosz Lánthimosz legújabb, a versenybe meghívott filmjének (Kind of Kidness) főszerepeit ismét Emma Stone és Willem Dafoe alakítják.
Végre egy igazán fordulatos krimisorozat a Netflixen
A Bodkin című új, május 9-én debütált krimisorozat egészen sötét hangulatú jelenetsorral alapoz meg saját magának, egy Dove (Siobhán Cullen) nevű oknyomozó újságírót látunk a nyitányban, aki informátoránál tett látogatása során azzal szembesül, hogy az illető felakasztotta magát. Igen, a The Guardian újságírója egy egészen problémás nő, aki most szügyig gázolt a mocsárba legújabb anyagával, nem is csoda, hogy szerkesztője azt javasolja, vegyen ki „szabadságot”, és utazzon inkább szülőhazájába, Írországba, és segítsen be egy amerikai podcasternek egy évtizedek óta húzódó ügy kibontásában.
A helyszín tehát Bodkin, Írország. Ide érkezik meg a sokat látott Dove, hogy a Will Forte által alakított, az első sikereit a true crime műfajában aratott Gilbert Powerrel, valamint pályakezdő asszisztensükkel, Emmyvel (Robyn Cara) nyomozgasson egy sort. A trió ennél különbözőbb nem is lehetne: Siobhán Cullen rettenetesen jó a cinikus, életunt, mindenkinek beszólogató zsurnaliszta ballonkabátjába bújva, mellette pörgős és optimista podcasterként Will Forte ráncigálja be a védjegyévé vált komikus vonalat a szériába, végül, de nem utolsósorban pedig Robyn Cara Emmyjének a saját buzgósága és szorgossága hozza a fejére a bajt, pár dühös falusi személyében.
Érdekes néznivaló a Netflix hétrészes sorozata, már abból a szempontból is, hogy a Bodkinnak tényleg irdatlanul darkos pillanatai vannak, amelyek abszurdba hajlanak, és már-már megidézik a Twin Peaks-féle őrületet. Ugyanakkor legalább ugyanennyi humoros beszólás hangzik el, például a podcastok komolytalanságával és pusztító hatásával kapcsolatban, amelyeken képtelenség nem nagyokat röhögni. Nyilván krimiről van szó, szóval a készítő, Jez Scharf azt sem felejti el, hogy ebbe a műfajba bizony kellenek a meghökkentő fordulatok, sőt legalább úgy záporoznak ránk ezek a 40-50 percre rúgó részekben, mint ahogy Írországban egy átlagos napon esni szokott.
Kristen Stewart az első percben szerelembe esik, és ez jó sok hullát eredményez
Aki nem követte Kristen Stewart karrierjét az elmúlt 16 évben, annak is egyhamar feltűnik a Kivérző szerelem című filmben, hogy az amerikai színésznő napjainkra látványosan levedlett mindent magáról, ami Bella Swant, a csillogós vámpírba szerelmes tinilányt jellemezte a 2008-as Alkonyatban. Hogyne tűnne fel, elvégre a Saint Maud készítőjének új leszbikus thrillerében egészen naturalista jelenetben látjuk először a főszereplőt. 1989-ben járunk, egy isten háta mögötti, amerikai porfészekben, ahol egy Lou (Kristen Stewart) nevű konditerem-vezető éppen nyakig bélsárosan próbálja működésre bírni az eldugult vécét. Lou egészen bele van már fáradva az életébe, álmodozik róla, hogy lerakja a cigit, és eközben meg kell birkóznia a tudattal, hogy a fafejű helyiek mindig úgy fognak rá hivatkozni, mint a helyi dyke.
Csakhogy történik valami, ami megbolygatja Lou napról napra szürkébb életét, mégpedig hogy betoppan a városkába Jackie (Katy O’Brian), egy hatalmas ambíciókkal és még nagyobb muszklikkal rendelkező testépítőnő. Kristen Stewart fiús, folyton trikóban járó és bagózó karakterének a sorsa már akkor megpecsételődik, amikor hősünk megcsodálja a termébe betévedő, komoly súlyokat mozgató bodybuildert, hiszen ők ketten gyorsan szerelembe esnek, és ez a románc a hátralévő nagyjából másfél órás játékidőben jó sok hullát hagy a földön heverve.
Mondják, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és a Kivérző szerelem drámai, thrillerbe és horrorba hajló cselekményét is valami hasonló indítja el. Lou az, aki előveszi a polc mélyén kallódó szteroidot, amit ingyen felajánl Jackie-nek, de persze azt ő sem tudhatja, hogy milyen őrjöngést vált majd ki újdonsült szívszerelméből az anyag... Ráadásul a Jackie által átélt roid rage-re még rátesznek pár lapáttal a település őrültnél őrültebb figurái, biztos, ami biztos alapon. Van belőlük néhány, a Kivérző szerelemben konkrétan egy olyan figurát sem találunk, akinek kilenne mind a négy kereke.
Ki voltunk már éhezve egy olyan izgalmas sci-fire, mint az új Majmok bolygója
Ami a minőségi blockbustereket illeti, mostanában a filmipar kicsit sem kápráztat el bennünket, elég a Transformersre vagy a Godzilla- és King Kong-filmekre gondolni. Jó, nyilván ellenpéldának ott van a Dűne, de a szeméttengerben, amit Hollywood ömleszt a közönségre, a Denis Villeneuve által terelgetett science fiction mindössze anomáliának tekinthető. Hab a tortán, hogy a Marvel Filmes Univerzuma is a saját kardjába dőlt az elmúlt években, a Bosszúállók: Végjáték óta egyszerűen nem találnak fogást Kevin Feige-ék a saját szuperhősös univerzumukon. Na és akkor a DC-t még nem is említettük, amely a nagyvásznon csinált paródiát saját magából az Aquaman 2-szintű förmedvényekkel, és bár az olyan önálló próbálkozásaikkal, mint a Joker és a 2022-es Batman betaláltak, James Gunn éppen vért izzad a színfalak mögött, hogy a Supermannel útjára indítson egy olyan világépítő filmszériát, ami vonzza az embereket a moziba.
Pontosan ezért döbbenetes, hogy A majmok bolygója-franchise, bár a gyökerei jó régre, egészen pontosan 1968-ig vezetnek vissza, a mai napig mennyire erősen tartja magát. Pedig jó sok részről beszélünk, 2001-ben még egy vakvágányra futott újrakezdés is becsúzott Tim Burtontől, mégis 2011-ben A majmok bolygója: Lázadással egy olyan előzménytrilógiát indítottak útjára a 20th Century Foxnál, hogy még a régi, szkeptikusan hozzáálló rajongók is elégedetten csettinthettek. Kellett ehhez mondjuk az egész csetepatét elindító, első intelligens majom, Cézár bőrébe bújó átalakulóművész, Andy Serkis, és egy nagyon potens készítőgárda, aki megértették, a posztapokaliptikus filmeknél mennyire érdekesek lehetnek a kezdetek.
Aztán jöttek menetrendszerűen a folytatások, a majmok egymással harcoltak a 2014-es Forradalomban, majd az emberiséggel rúgták össze a port a 2017-es Háborúban, szépen lassan pedig eljutott odáig a Cézár sztoriját boncolgató filmtrilógia, hogy a Föld tényleg a majmok bolygója lett, akik egyre okosabbá váltak, törzsekbe szerveződtek, míg az emberek neandervölgyi szintre süllyedtek vissza. Már, akik túlélték, hiszen a vírus, ami a világvégéhez vezetett, a többséget kiirtotta.
Odaragasztott minket a tévé elé Sean Bean új kosztümös sorozata
Amikor Sean Bean neve egy kosztümös produkció stáblistáján felbukkan, A Gyűrűk Ura és a Trónok harca után az ember önkéntelenül is elgondolkozik rajta, hogy vajon ebben az újdonságban is fűbe harap majd a színész karaktere? Elvégre a 65 éves angol sztár kis túlzással abból csinált karriert magának, hogy 2024-ig bezárólag majdnem 25 filmben és sorozatban halt meg a kamerák előtt. A Shardlake című új tévészéria mégsem csak ezért érdekes, hanem mert két, egymással ritkán találkozó zsánert vegyít magában: a történelmi drámát és egy feszült, sötét hangulatú krimit. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a Disney+-on május 1-jén debütált Shardlake tulajdonképpen egy kosztümös nyomozós sorozat.
Ami a sztoriját illeti, a Shardlake-ben egyszerűségnek nyoma sincsen, hiszen egy olyan alaphelyzetbe ejtenek bele minket a készítők in medias res, hogy még az Agatha Christie-n pallérozódott nézőknek se lesz egyszerű dolguk, ha önjelölt detektívet akarnának játszani. A sorozat szerint, a C. J. Sansom által jegyzett Kard által című regényhez hasonlóan a 16. századi Angliában járunk, Boleyn Anna lefejezése után nem sokkal, amikor VIII. Henrik az egyház fejévé nevezi ki magát, a katolikus egyház tagjaira pedig nehéz idők várnak, hiszen a hatalmaskodó Thomas Cromwell megbízottakat küld szét, hogy az ország kolostoraiban vizsgálódjanak. Igen ám, de az egyik ilyen küldöttet, Robin Singletont lefejezve találják a Szent Donát monostorban. Ekkor jön a képbe a testileg deformált, de éles elméjű ügyvéd, Matthew Shardlake (Arthur Hughes), akit maga Cromwell (Sean Bean) bíz meg fontos feladattal, azzal, hogy járjon végére a gyilkosságnak.
Shardlake nem egyedül vág neki az útnak, amolyan jó zsaru-rossz zsaru dinamikára pályázva vele tart a piperkőc és nagyszájú Jack Barak (Anthony Boyle), akinek nem túl ügyesen titkolt szándéka, hogy Cromwell ügynökeként okot találjon a Szent Donát bezárására. Az érdekes ebben a sorozatban, már a nem megszokott történelmi körítést leszámítva, hogy a két főhős közül nehéz megmondani, hogy ki az elviselhetetlenebb. Szóval lehet, hogy inkább rossz zsaru-még rosszabb zsaru párosításról beszélhetünk Shardlake-ék esetében. Lényeg, hogy Arthur Hughes remekül hozza a szarkasztikus, mindig morcos ügyvédet, mellette pedig egyfajta fékevesztett Watsonként ügyeskedik a Manhuntban és A levegő uraiban is látott Anthony Boyle, aki valami egészen gyors tempóban avanzsált mostanra az egyik legfelkapottabb fiatal tévésztárrá.
Visszatér A hivatal, ráadásul nem reboottal, hanem folytatással
A The Office, vagyis magyar címén A hivatal visszatér! Az új sorozatot Domhnall Gleeson és Sabrina Impacciatore főszereplésével a Peacock gyártja majd és már az első részletek ki is derültek a cselekményről. A sorozat ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az eredeti – az amerikai verzió, nem az angol –, és a készítők szerint könnyebben eljut a rajongókhoz, miután a streamingen lelt új otthonra. Bár hivatalos címe még nincs, de a Peacock már listázta a készülő produkciói közé – derült ki a Variety szerdai híréből.
A sorozat, amely a korábbi hírek szerint Domhnall Gleesonnal és A fehér lótusz sztárjával, Sabrina Impacciatoréval bővült, egy új szinopszist is kapott, ami az első részleteket jelenti a történetről azóta, hogy tavaly év végén felröppentek a hírek a készülő folytatásról.
Eszerint az újszéria technikailag nem spinoff – tehát egy eredeti szereplőre fókuszáló melléktörténete –, mivel úgy tűnik, hogy nem osztozik egyetlen karakteren sem A hivatal eredeti amerikai változatával, de a hírek szerint ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az előző sorozat, és úgy tűnik, hogy ugyanaz a többnyire láthatatlan dokumentumfilmes stáb forgatja, amely az előzőt is.
A dokumentumfilmes stáb, amely megörökítette a Dunder Mifflin scrantoni csapatát, új témát keres, és felfedeznek egy haldokló nagy múltú középnyugati újságot és a kiadóját, amely önkéntes riporterekkel próbálja újraéleszteni azt
– olvasható a logline-ban.
Jön az új Gyűrűk Ura-film, ami Gollamról szól
A Warner Bros. 2026-ban mutatja be a Gyűrűk Ura-filmsorozat új filmjét, amelynek Peter Jackson lesz a producere, és Andy Serkis a rendezője.
Az eredeti Gyűrűk Ura-trilógia filmrendezője, Peter Jackson és partnerei, Fran Walsh és Philippa Boyens készítik a filmet, és „minden lépésnél részt vesznek benne” – mondta David Zaslav, a Warner Bros. Discovery vezérigazgatója csütörtökön a Variety amerikai szórakoztató magazin szerint. A projekt jelenleg a Walsh és Boyens írók, valamint Phoebe Gittins és Arty Papageorgiou által készített forgatókönyv fejlesztésének korai szakaszában van, és „még elbeszéletlen történetszálakat dolgoz fel” – mondta Zaslav.
A Warner Bros. csütörtök reggeli sajtóközleményében a stúdió elárulta, hogy a film munkacíme A Gyűrűk Ura: Vadászat Gollamra, és Serkis rendezi és játssza ikonikus címszerepét. A film executive producere Ken Kamins lesz, Serkis és Jonathan Cavendish közreműködésével.
A Warner Bros. először 2023 februárjában jelentette be, hogy az akkor újonnan beiktatott stúdióvezetők, Mike De Luca és Pam Abdy megállapodást kötöttek, hogy „több” filmet készítenek a J. R. R. Tolkien-könyvek alapján. A projekteket a WB kiadó New Line Cinema fejleszti. A Freemode, az Embracer Group részlege a Middle-earth Enterprises nevű vállalkozás keretében megkötötte az adaptív jogokról szóló szerződést A Gyűrűk Ura és A hobbit című könyvekre.
A Warner Bros. és Kenji Kamiyama rendező gondozásában december 13-án jelenik meg egy külön animációs Középfölde-film, A Gyűrűk Ura: A Rohirrimek háborúja. A film 200 évvel A hobbit eseményei előtt játszódik.
Adam Driverrel robbant Francis Ford Coppola új filmjének első rövid előzetese
A Cannes-i Filmfesztiválon mutatják be a Megalopolist, amelyet hosszú ideje készít már elő Francis Ford Coppola rendező, aki a forgatókönyvön először az 1980-as években kezdett el dolgozni. A Keresztapa és az Apokalipszis most legendás rendezője 120 millió dollárt fektetett a filmbe saját pénzéből – számolt be róla a Variety.
Amikor a GQ szaklap megkérdezte, milyen lehetséges következményei lehetnek egy ilyen nagyszabású vállalkozás önfinanszírozásának, a rendező így válaszolt: „Engem egyáltalán nem érdekel a pénz. Semmit sem jelent számomra.”
A Megalopolis nem akármilyen szereposztással érkezik; a főszereplő Adam Driver mellett Giancarlo Esposito, Nathalie Emmanuel, Aubrey Plaza, Shia LaBeouf, Jon Voight, Laurence Fishburne, Talia Shire, Jason Schwartzman, Kathryn Hunter, Grace VanderWaal, Chloe Fineman, James Remar, D.B. Sweeney és Dustin Hoffman is feltűnik majd benne.
A hivatalos szinopszis szerint a Megalopolis egy római epikus mese, amely egy elképzelt modern Amerikában játszódik. Új Róma városának változnia kell Cesar Catilina (Adam Driver), a zseniális művész szerint, aki egy utópisztikus, idealista jövőbe akar ugrani. A főszereplőnek komoly konfliktusai vannak ellenfelével, Franklyn Cicero polgármesterrel (Giancarlo Esposito), aki továbbra is elkötelezett a kapzsiság, az érdekek érvényesítése és a pártháborúk állandósítása mellett.
Kettejük közé ékelődik Julia Cicero (Nathalie Emmanuel), a polgármester lánya, akinek Cesar iránti szerelme megingatja elhatározásában, és arra kényszeríti, hogy felfedje, szerinte mit érdemel valójában az emberiség.
Ez egy szerelmi történet, amely egyben az ember természetének filozófiai vizsgálata is. New Yorkban játszódik, de az ókori Róma visszhangzik benne
– mondta Francis Ford Coppola a cselekményről.
A filmet Coppola írta és rendezte, a producerek Fred Roos, Barry Hirsch és Michael Bederman.
A Megalopolis első előzetese alább tekinthető meg:
Megtaláltuk az év legidiótább vámpíros filmjét
A vámpírtéma sosem kopik ki. A vérszívó szörnyeteg szinte mindig ott volt a top három legtöbbet használt horroralapvetés között – már a Dracula-filmek óta. Noha az elmúlt években a démonok és szellemek világa elnyomta, azért előkerült egy-egy próbálkozás, ha csak a 2023–2024-es szezont nézzük.
Tavaly az eredeti Bram Stroker-regény egyik fejezetének kifordított verzióját láthattuk a The Last Voyage of the Demeter címen, ami nem emelkedett a műfaj csúcsalkotásai közé. Szintén kaptunk egy Dracula-változatot Nicholas Cage interpretációjában. A horrorkomédia mindig is megosztó termék volt, de a Renfield itt-ott képes volt mosolyt csalni az arcunkra, ami egyfajta jutalomjáték is volt Nick Cage számára.
Idén szintén lesz két vámpíros horror, és furcsamód az egyik vígjátékváltozat, a másik újfent adaptáció. Az év végén érkezik Willem Dafoe és Bill Skarsgard főszereplésével az 1922-es filmremek, a Nosferatu mintegy száz évvel későbbi „vérfrissítése” – érdekes, hogy ebben a filmben Nicholas Hoult is játszik,
aki a Renfield címszerepét alakította.
Emellett nemrég jelent meg az idei horrorkomédiának szánt vámpíros agymenés, az Abigail. A rendezőpáros nevét látva (Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett) az ember már az elvárásait elengedve ül be a terembe, hiszen az alkotók kedvenc eszköze az abszurditás, a felrobbanó ember látványa meg a hülye elszólások sora. Most sem volt másképp.
120 nőt gyilkoltak meg Olaszországban
A BBC News szerint Greta Gerwig Barbie című filmje lehet a legsikeresebb, nő által rendezett, és a legtöbb bevételt hozó film 2023-ban. Olaszországban azonban már megverte a pénztárnál egy másik alkotás, amelyet szintén nő készített, és közvetlenül mutatja be a nők tragikus helyzetét.
Az 50 éves színész, író és énekesnő, Paola Cortellesi There's Still Tomorrow (Van még holnap) című alkotása Európa-szerte, így az Egyesült Királyságban is látható lesz. Olaszországban már tavaly meg lehetett tekinteni a mozikban, és több pénzt hozott a kasszáknál, mint a Barbie és az Oppenheimer. A múlt hónapig körülbelül 31,5 millió fontot keresett a mozikban, ez volt az ország legtöbbet profitáló filmje 2023-ban, és a valaha volt legsikeresebb, olasz nő által rendezett film. Cortellesi elmondta, hogy még mindig nem hiszi el ezt a sikert.
Közel 30 éve vagyok színésznő, és az elmúlt 10 évben írok forgatókönyveket is, most 50 évesen készítettem az első filmemet. És hogy ez a vásznon és a kasszában is osztozik egy olyan hatalmas filmmel, mint a Barbie , amely a nők tapasztalataival is foglalkozik, jó dolog
– mondta a rendezőnő.
A There’s Still Tomorrow részben azért ütött ekkorát Olaszországban, mert a főhősnő, Delia (akit Cortellesi játszik) családon belüli erőszak áldozata, fizikai és érzelmi bántalmazást szenved el férjétől. A filmben Delia háziasszony és anya, aki szegénységben él a háború utáni Rómában 1946-ban, abban az évben, amikor az olasz nők először jutottak szavazati joghoz.
Büntetlen szexuális zaklatás
A film témája sajnos egy kiemelten aktuális témát érint az olaszok körében. A legutóbbi rendőrségi statisztikák szerint 2023-ban 120 nőt gyilkoltak meg az országban, körülbelül háromnaponta egyet. A jelentés szerint a bűncselekmények valamivel több mint 50 százalékát élettársak vagy volt élettársak követték el. A nők negyedét pedig gyermekeik ölték meg, az esetek 89 százalékában fiúk.
A nőgyilkosság mint téma 2023 novemberében került a figyelem középpontjába Olaszországban, néhány héttel a There’s Still Tomorrow megjelenése után. Tömegtüntetéseket tartottak Giulia Cecchettin 22 éves egyetemista meggyilkolása miatt, akit a vád szerint a tárgyalásra váró volt barátja ölt meg. Temetésén több ezer ember vett részt, halála komoly tiltakozásokat váltott ki, és a nők fokozottabb védelmére figyelmeztetett.
Andrew Haigh rendezi a Leonardo Da Vinci filmet a Universalnak
A Universal Pictures a neves brit filmrendezőt, Andrew Haight bízta meg egy Leonardo da Vinci-film írásával és rendezésével, amely Walter Isaacson 2017-es bestsellerén, a művészről szóló életrajzán alapul – erősítette meg a Deadline.
Az életrajz Da Vinci jegyzetfüzeteinek több ezer oldalára, az életével és munkásságával kapcsolatos új felfedezésekre alapozva igyekszik összekapcsolni a művészetét a tudományával, bemutatva, hogy Leonardo zsenialitása olyan képességeken alapult, amelyeket magunkban is fejleszthetünk, mint a szenvedélyes kíváncsiság, a gondos megfigyelés és a fantáziával kacérkodó, játékos képzelőerő.
Meg lehet szakadni a röhögéstől Ryan Gosling új akcióvígjátékán
Amikor Hollywoodról van szó, és az embert megkérdezik híres szakmabeliekről, napestig tudjuk sorolni a filmrendezőket, írókat, színészeket, zeneszerzőket, de mostanra az operatőrök közül is többen afféle celebstátuszba emelkedtek. Azonban hiába végzik nagyon gyakran (főleg az akciózsánerben) ők a munka oroszlánrészét, ami a legtöbb bátorságot igényli, a kaszkadőrök valahogy rettenetesen alulértékeltek. Ezen kíván most változtatni az exkaszkadőr David Leitch, a mozikban május 2-től látható A kaszkadőr (The Fall Guy) című akcióvígjátékával, amely a nyári blockbusterszezont rúgja be a Barbie sztárja, Ryan Gosling főszereplésével. Mit berúgja, berobbantja, merthogy ez a film nemcsak szupervicces, hanem legalább annyira látványos és izgalmas is, új életet lehel az akciófilmek egy olyan válfajába, amelyet eddig halottnak hittünk.
A kaszkadőr című film, mely nagyon lazán a nyolcvanas években az amerikai ABC által sugárzott Fall Guy tévésorozatot veszi alapul, egy Colt Seavers (Ryan Gosling) nevű fickót állít a középpontba, aki a legnagyobb szuperprodukciókban kockáztatja az életét a címszereplő sztárok helyett. Colt rettenetesen sikeres a szakmában, az egyik legjobb… addig a napig, míg az egyik forgatásán kis híján el nem töri a gerincét egy balesetben. Ryan Gosling karaktere fogja magát és vissza is vonul szégyenében, és a következő éveket exbarátnője, az időközben rendezővé avanzsáló Jody (Emily Blunt) előli bujkálással tölti. Na meg gazdag ficsúrok luxuskocsijainak a parkolásával, merthogy ez lesz Colt új (elég dicstelen) melója.
Valószínűleg senkit sem lep meg az a fordulat, hogy a bukott kaszkadőrt visszahívják, ráadásul épp Jody új filmjén kell közreműködnie. Igen ám, de a frissen rehabilitált dublőr egy nagyobb összeesküvésbe is belekeveredik, a Metalstorm című sci-fi felvételein egyszer csak hiába várják a főszereplőt, a világszerte híres és legalább ennyire beképzelt Tom Rydert (Aaron Taylor-Johnson), aki szőrén-szálán eltűnik. Innentől A kaszkadőr sztorija több szálon kezd el futni, egyrészt látjuk, hogy miképp zajlik egy képzeletbeli blockbusterfilm forgatása Ausztráliában (ami a Dűne és a Mad Max furcsa keveréke), illetve a Gosling által játszott Colt amellett, hogy önjelölt hősnek állva megpróbálja előkeríteni Tom Rydert, még a Jodyval való szerelmét is igyekszik friss lángra lobbantani. Félreértés ne essék, Goslingot sűrűn látjuk ebben a filmben lángolni, de nem a szerelemtől, hanem a különböző őrült mutatványok közben.
Dwayne Johnson állítólag irtó taplón viselkedett új filmjének forgatásán
Dwayne Johnson, alias A Szikla legújabb filmje 2024. november 14-én kerül a mozikba Red One címmel, pedig a forgatás állítólag már 2023 elején véget ért. A csúszásra és a forgatás elszálló költségeire a magyarázatot többen A Sziklában látják, ugyanis azt állítják, hogy Johnson szakmaiatlanul viselkedett a forgatásokon – már ha egyáltalán megérkezett rájuk 7-8 órás késéssel –, ez pedig igencsak megdobta a produkció büdzséjét is. A végösszeg 250 millió dollár körül lehet, amely bőven lekörözi a Dűne második részét, de egyes szuperhősös Marvel-produkciókat is.
A The Wrap bennfentes infomátorokra hivatkozva egy hosszabb cikkben elemzi a film elkészülte körüli nehézségeket. Ezek alapján nem csak Johnsonnal (aki producere is a filmnek), hanem társaival, Hiram Garciával és az Amazon MGM-filmes részlegének a vezetőivel, Julie Rapaporttal és Glenn Gainorral is voltak gondok, ők szintén szakmaiatlan viselkedésükkel nehezítették a munkát.
Aki nem bírja a keménykedést, ezt az új sorozatot messzire kerülje el
Az összehasonlítás picit sem légből kapott, már csak azért sem, mert a SkyShowtime-on idehaza tavasszal debütált, és az évadzárásra készülő Boat Story a Fargóhoz és a coeni hagyományokhoz hasonlóan igazi műfaji kavalkád: egyszerre nagyon sötét komédia, rettenetesen véres dráma és fordulatos thriller. Most szólunk, hogy aki a vérengzést és a keménykedést nem bírja, az a Boat Storyt messzire kerülje el, mindenki másnak azonban irdatlanul szórakoztató érzelmi hullámvasútban lesz része, ha ezt a szériát választja.
A Boat Story két idegen és egy partra vetett hajóroncs körül forog. Történetünk azzal veszi kezdetét, hogy egy Samuel (Paterson Joseph) nevű büntetőjogász és egy gyári munkás, Janet (Daisy Haggard) egy baljós, vagyis inkább a brit időjárásnak megfelelően felhős napon ugyanott sétáltatják meg a kutyájukat. Ekkor bukkannak rá a csónakon foszladozó két hullára, meg annyi becsomagolt kokainra, hogy az mindkét elfuserált életű hősünk mindennapjait megszépítené. Uccu neki, Janet és Samuel hirtelen elhatározásból fogják a szajrét és meglépnek vele, ám meggazdagodni még így se a legkönnyebb mutatvány. A párosnak innentől nemcsak a hatóságoktól kell rettegnie, hanem attól az elegáns bűnözőtől, a Szabótól (Tchéky Karyo) is, aki vissza akarja szerezni az elveszett drogot. Na és persze Janetéknek az értékesítés se megy a legkönnyebben, mert az általuk kinézett, Vinnie (Adam Gillen) névre hallgató drogdíler egy igazi vérben forgó szemű pszichopata.
Bonyodalmakból tehát nincs kevés a Boat Storyban.
Mivel a Williams tesók tényleg nagyon látványosan a Fargo farvizén eveznek, anélkül, hogy másolnák a nagy elődöt, más hasonlóságok is akadnak a műfaji kavalkádban, az extrém helyzetbe kerülő kisembereken kívül. Amikor az elején brutális jeleneteket emlegettünk, akkor egyáltalán nem vicceltünk, nagyjából az első öt percben van itt levágott fej, széttrancsírozott kéz, és egy olyan mészárlás is belekerült a pilotba, hogy ez az erőszakpornó helyenként már valami Robert Rodriguez-féle agymenést kezdett felidézni bennünk. Fargo-hagyományoknak megfelelően a Boat Storyban is kapunk habként arra a bizonyos tortára egy tökkelütött rendőrt (Ethan Lawrence), aki mindig lemaradva lohol az események nyomában, de cserébe minden megmozdulása megmosolyogtatja az embert.
A Netflix most nagyon betalált ezzel az új misztikus sorozattal
A Halott Fiúk Nyomozóiroda, a Netflix új, április 25-én debütált misztikus sorozata nem sokat cécózik, amikor a néző mély vízbe való ejtéséről van szó: Londonban kezdünk, ahol két detektívet, Edwin Paine-t (George Rexstrew) és Charles Rowlandet (Jayden Revri) látjuk parázs akció közben. Vagyis hőseink inkább menekülőben vannak, egy első világháborús katona vérszomjas szelleme üldözi őket, amikor bekapcsolódunk a duó kalandjaiba. A címben a „Halott Fiúk” részt amúgy egészen szó szerint kell venni, Edwin és Charles ugyancsak szellemek, de a jó szándékú fajtából, hiszen arra esküdtek fel, hogy eltakarítsák a földről a sötét erőket, démonokat és egyéb szörnyetegeket.
Rögtön az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy a Halott Fiúk Nyomozóiroda erős alapanyagra építkezik, a karakterek Neil Gaiman agyából pattantak ki, és a Sandman-képregénysorozat 25. füzetében debütáltak először, még 1991-ben. Azóta a páros hosszú utat bejárt, és nem is ez az első élő szereplős felbukkanásuk, hiszen az HBO Maxon vetített Doom Patrolban is cameóztak, igaz, ott más színészek alakították őket. Eredetileg úgy volt, hogy a sorozat a Doom Patrol mellékága lesz, ám a Warnernél lemondtak róla, így kötöttek ki a Halott Fiúk a Netflixen. Innentől pedig adott volt, hogy a piacvezető streamingszolgáltató minden erővel a Sandman-tévésorozathoz kapcsolja majd, és a Sandman spin-offjává teszi ezt az alkotást.
Ennek megfelelően már a Halott Fiúk első ügyénél felbukkan egy ismerős arc, amikor a már említett első világháborús katona átlép a másvilágra – a Sandmanben is látott, Kirby Howell-Baptiste által játszott Halál segíti őt át. Tegyük hozzá, hogy egy nagyon szívfacsaró, drámai jelenetben ahhoz képest, hogy tényleg a sorozat legelejéről beszélünk. De a snittet maga Neil Gaiman írta, így már nem is annyira meglepő, hogy az évadkezdés egyik legerősebb momentuma lett. Úgy, hogy a Halott Fiúk Nyomozóiroda maradéka sem semmi. Nemcsak azoknak lehet jó kis guilty pleasure néznivaló, akik régóta vágynak már egy Odaát-pótlékra, hanem azoknak is, akik alig bírják kivárni a Sandman új részeit.
Rossz jel már az is, hogy szinte üres volt a mozi
Sokáig azt hittük, egyedül leszünk a moziteremben, de végül azért összegyűlt egy tucat ember a vetítésre. Hogy melyik filmet néztük? Nos, a horror műfajában is van az a néhány megkerülhetetlen, múlt századi franchise, amely meghatározta az ágazatot valamilyen szempontból. Ebben a listában mindenképp érdemes megemlíteni az Ómen-filmeket, amelyekből eredetileg négy készült 1976 és 1991 között. Ezt követte egy 2006-os, azóta szerencsére elfeledett remake, majd a mostani előzményfilm,
amely Az első ómen címmel debütált a hazai multiplexekben.
Sok olyan „csodával” találkoztunk az elmúlt években, hogy ismert filmsorozatokhoz jött előzmény vagy újraértelmezett változat, de legtöbbször ugyanoda lyukadunk ki, hogy: nem kellett volna. Mi is néztünk néhány ilyen alkotást tavaly, ilyen volt Az ördögűző-széria új része, ami – noha próbálkozott, hogy látványos és izgalmas alkotás legyen – olyan banánhéjakon csúszott el, amiért igazán kár volt.
Félve ültünk be tehát Az első ómenre, attól tartva, hogy ugyanilyen fiaskó részesei leszünk majd, annak ellenére, hogy az előzetes és a színészgárda sem tűnt rossznak. Hogy végül pozitív csalódás lett-e? Mondjuk: is.
Bekúszik az ember bőre alá ez az új sorozatgyilkosos thriller
Hogy mire fel ez a hatalmas megszállottság, ami a sorozatgyilkosokkal kapcsolatban kialakult az emberekben, jó kérdés. Egyes tanulmányok szerint köze lehet a jelenséghez annak, hogy a sorozatgyilkosok a média sokrétű, alapos és gyakori, up-to-date beszámolóinak köszönhetően afféle celebstátuszba kerülnek. Elvégre ha azt mondjuk, hogy Ted Bundy, Charles Manson, a Menendez fivérek vagy Jeffrey Dahmer, rengetegen tudják, hogy kikről van szó. Pláne, hogy Netflix-sorozatok, mozifilmek készülnek ezekről az alakokról és a rémtetteikről. A Redditen az r/SerialKillers fórumon 600 ezernél többen tagok, és diskurálnak elmélyülten a témában, ennél azonban jóval érdekesebb, hogy a sorozatgyilkosos témákban és a true crime műfajában többnyire nők búvárkodnak.
A Consumer Reports szerint egyetemet végzett, 18–34 éves, heteroszexuális, párkapcsolatban lévő hölgyeket ragad meg legjobban a téma. Őket pedig valószínűleg a megelőzési szándék hajtja, hogy észrevegyék idő előtt a riasztó jeleket valakin, nehogy véletlenül áldozatokként végezzék, mert nem voltak elég elővigyázatosak.
A Vörös szobák című, a magyar mozikban április 18-a óta látható pszichothriller főhősnőjére, Kelly-Anne-re (Juliette Gariépy) a fentiek közül mindössze az egyik igaz. Megszállott, de nem az óvatos fajtából. A film úgy kezdődik, mint egy tipikus tárgyalótermi dráma: egy feltételezett sorozatgyilkost, bizonyos Ludovic Chevaliert (Maxwell McCabe-Lokos) állítják esküdtszék elé, és azzal vádolják, hogy három tizenéves lányt sorban meggyilkolt, és az egészet a dark weben közvetítette pénzért az érdeklődőknek. A hetekig tartó tárgyalásokon jelen vannak a meghalt lányok szülei, akik hangosan, a tévének-rádiónak nyilatkozva követelik a retorziót és a fickó elítélését. Na és a már említett Kelly-Anne is napról napra beül a tárgyalásra, ahol egyre vérfagyasztóbb bizonyítékok kerülnek elő, ahogy haladunk előre.
Ki ez a Kelly-Anne, és mi hajtja? Érdekesmód a Vörös szobák nem elsősorban a sorozatgyilkossal foglalkozik, nem kapunk olyan alapos kibontást, mint, mondjuk, a Dahmerben vagy esetleg az NBC mostanra klasszikusnak számító thrillersorozatában, a Hannibalban, így az alkotó elkerüli, hogy bármilyen szinten humanizálja a lehetséges elkövetőt. Ehelyett a kopasz ürge egy átlátszó üvegdobozban ül, mered maga elé, és nem is igazán reagál semmire. A Juliette Gariépy által játszott Kelly-Anne-nek márpedig az a célja, hogy magára vonja a gyilkos figyelmét, merthogy a főszereplő egy gruppie, aki, úgy tűnik, fanatikusan rajong a sorozatgyilkosért.
Nem gondoltuk volna, hogy Russell Crowe új akciófilmje ekkorát fog ütni
A Maga a pokolnak nemcsak a címe nem túl figyelemfelkeltő vagy emlékezetes, de az április 25-től a mozikban vetített új akciófilm előzetese is valami elképesztően középszerűre sikerült. Tudjuk, mert a nagyvásznon az elmúlt hetekben jó sokszor láttuk lepörögni azt a 2 perces kedvcsinálót, amely alapján – Russell Crowe ide vagy oda – egyszerű, streamingre illő néznivalónak tűnt ez a produkció. Pedig valójában a Maga a pokol több mint korrekt lett, főleg ahhoz képest, hogy ha megnézzük a címszereplő közelmúltbeli szerepvállalásait… olyan ZS-kategóriát súroló alkotások sorakoznak köztük, mint A pápa ördögűzője, a Pókerarc, vagy esetleg a 2017-es A múmia.
Az akciófilm sztorija nagyjából úgy ejt bele minket a mély vízbe, mint a legfiatalabb Hemsworth-tesó, a Liam Hemsworth által játszott JJ Kinney-t, aki zöldfülű drónkoordinátorként találja magát egy igen harcedzett csapatban. Társai, John Sweet főtörzsőrmester (Milo Ventimiglia), Abell őrmester (Luke Hemsworth), és Bishop őrmester (Ricky Whittle) a Delta Force legjobb kimenekítői, ez a küldetés is arról szól, hogy a Fülöp-szigetek dzsungeleiből élve kihozzanak egy CIA-kémet. Igen ám, de a barátságtalan dzsumbujban még barátságtalanabb terroristák jelentenek állandó veszélyt. Nagy szerencse tehát, hogy az osztagnak rendelkezésére áll a Russell Crowe által alakított Grimm Reaper (kacc-kacc), aki halálos pontossággal támogatja a katonákat, távvezérelt drónokat irányítva, amelyek egy gombnyomásra dobják a bombát, ha kell.
Meglepően jól indul a Maga a pokol, erős és emlékezetes párbeszédekkel. Kezdjük ott, hogy a veterán katonák nagyon elmés beszólásokkal szívják az újonc Kinney vérét, és bár Liam Hemsworth a rokonságából egyértelműen a legügyetlenebb színész, itt pont kapóra jön az ügyetlensége, hiszen egy botladozó újoncot kell hoznia. Talán nem nagy spoiler, hogy a küldetés rosszul sül el, a csapat nagy része meghal, amikor a terroristák RPG-kkel és nehéztüzérséggel csapnak oda nekik. Kinney pedig egyedül marad a zord környezetben, egyedül Reaper segítségére számítva.
Kiakadt Az ifjú Sheldon sztárja
Hónapokkal azután, hogy a CBS bejelentette, hogy az Agymenők spin-offja, Az ifjú Sheldon a hetedik évad után véget ér, a főszereplő Annie Potts egy interjúban nyilatkozott a döntésről. A csatorna 2021 márciusában három évaddal meghosszabbították a sorozatot, ami a 7. évadig így biztosan adásban maradt, de a CBS novemberben elárulta, hogy a 7. évaddal a sorozatnak is vége lesz.
A széria fináléját május 16-ra tűzték ki, a forgatás pedig éppen a múlt héten ért véget, a Sheldon nagymamáját („Mimóját”) játszó Annie Potts pedig nem fogta vissza magát, és a Variety interjújában „ostoba üzleti döntésnek” nevezte a kaszálást. Pottsot – aki olyan sikersorozatokban játszott, mint a Formatervezett nők (Designing Women), a Love & War és a Sírig tartó barátság (Any Day Now) – arról kérdezték, hogy milyen nehéz búcsút inteni egy sorozatnak.
Ez különösen nehéz volt, mert teljesen felkészületlen voltam. Meg voltam döbbenve. Úgy értem, ez az első számú sorozat a lineáris tévében és az első számú a Netflixen
– kezdte.
Világhírű színésznő főszereplésével készít filmet Mundruczó Kornél és Wéber Kata
A film Laura (Amy Adams) életét követi nyomon, aki hosszú rehabilitáció után visszatér a családjához a tengerparti nyaralójukba, ahol újra alkalmazkodnia kell ahhoz a nehéz élethez, amelyet korábban hátrahagyott. Most kénytelen szembenézni élete következő fejezetével a karrier nélkül, amely hírnevet, vagyont és – ami a legfontosabb – identitást adott neki – írja a Deadline.
A Mundruczó–Wéber rendező-író házaspárt a 2020-as Pieces of a Woman című terhességi drámájukról ismerhetjük, amelyet Velencében mutattak be, és amely a Netflixen való megjelenését követően a főszereplő Vanessa Kirby számára meghozta első Oscar-jelölését.
Ezt megelőzően a duó együtt dolgozott a Fehér Istenen, amely 2014-ben elnyerte az Un Certain Regard-díjat Cannes-ban; a Jupiter holdján, amelyet az Arany Pálmára jelöltek, valamint az Evolúció című filmen, amely szintén a francia fesztiválon szerepelt. Önállóan Mundruczó Kornél rendezte az Apple TV+ limitált sorozata, A zsúfolt szoba pilotját, Tom Holland és Amanda Seyfried főszereplésével.
Igazi ipari hulladék lett a Netflix új sci-fi filmje
Van még ember a Földön, aki Zack Snydert kompetens filmkészítőnek tartja? Kötve hiszem, főleg azután, hogy a Netflix április 19-én bemutatta a Rebel Moon – 2. rész: A sebejtő című új sci-fijét, amelyből nemhogy a következő Birodalom visszavág nem lett, de bravúros módon még az első részt,A tűz gyermekét is képes volt alulmúlni. A sebejtő megtekintésére nagyjából olyan összeszorult gyomorral készültem, mint amikor a váróteremben kell üldögélni egy különösen hosszú és kegyetlen fogorvosi kezelés előtt, és nem sokat tévedtem a végeredményt tekintve. A Rebel Moon 2 a bizonyíték rá, hogy gyenge alapokra nem lehet várat építeni, és ha egy új franchise indítófilmje a nézhetetlen kategóriát súrolja, akkor a folytatás sem váltja majd meg a világot.
A Rebel Moon koncepciójával a rendező ugyebár körbejárta a legnagyobb stúdiókat, próbálta eladni Star Wars-filmként a Disney-nek, a Warner Bros torkán filmként és videójátékként is igyekezett lenyomni ezt a sci-fi univerzumot, mire eljutott a végtelen pénzzel rendelkező Netflixig, akik aztán bólintottak, és ráhagyták az alkotóra, hogy csináljon, amit akar. Kaptunk tehát a tavalyi év végén egy olyan két és fél órás bevezetést, ami egy pofátlan Star Wars-koppintás lett, papírmasé karakterekkel, mondvacsinált drámával, gyenge főgonosszal, de legalább egy csomó időlassítással és ocsmány látványvilággal.
Úgy ültem neki a Rebel Moon 2-nek, hogy ha az életem múlt volna rajta, akkor se tudtam volna megmondani a nevét a főszereplők közül egyetlen egynek sem. Igen, ilyen jó alapozást kaptak hőseink, ennyire emlékezetessé tette őket Snyder. Bravó, jó indítás! A film sztorija ugyebár ott veszi fel a fonalat, hogy Rey, akarom mondani Kora (Sofia Boutella) elnáspángolta az űrnáci Noble admirálist (Ed Skrein), de olyan szinten, hogy azt lehetett hinni, az Imperium hadvezére ott is hagyta a fogát az ütközetben. Jön az ünneplés, az űrharcosok megint a Veldt bolygón tobzódnak, csakhogy befut a hír: Noble él, közeleg a bosszúja, ezért öt napja van felkészülnie a falunak, hogy megvédje magát.
Elképesztő feldolgozást kapott Demjén Ferenc slágere
A két szerelmes főhős bőrébe bújó Törőcsik Franciska és Ember Márk mellett Marics Peti, Kirády Marcell, Brasch Bence, Márkus Luca, Kovács Harmat, Varga-Járó Sára, Medveczky Balázs, Markó-Valentyik Anna, Szántó Balázs, Barta Veronika, Györgyi Anna és Seress Zoltán lesz látható a filmben, amelyben az örökzöld Demjén-szerzemények is elhangzanak.
Az El kell, hogy engedj című slágernek már elkészült az új, a film férfi főszereplőinek előadásában hallható változata, amelyből retró hangulatú, mégis mai klip született.
Minden korosztályt mozikba szeretne csábítani a két idősíkban játszódó Hogyan tudnék élni nélküled?, amelynek szereplői közt sok ismerős sztár, valamint fiatal tehetség köszön majd vissza a vászonról. A két, 1994-ben egymásba gabalyodó főhőst a legutóbb a Cicaverzum című filmben és több televíziós sorozatban látott és ezúttal dalra is fakadó Törőcsik Franciska, illetve a vígszínházi fiúzenekarban, a Grundban éneklő színész, Ember Márk (Valami Amerika-sorozat) alakítja, olvasható a produkció közleményében.
Marics Peti filmszerepben
Utóbbi mellé csatlakozik az egyik legnépszerűbb hazai zenés formáció, a ValMar egyik alapítója, Marics Peti, aki ezzel a filmmel az első komolyabb színészi feladatára vállalkozott karrierjében. Párosuk kiegészülve a Holnap Tali! és a Mintaapák című sorozatokból ismerős Kirády Marcell-lal alkotja a filmben azt a feltörekvő együttest, amely estéről estére lázba hozza a fiatalokat a balatoni nyárban. Természetesen a saját előadásukban számos Demjén-sláger felcsendül majd izgalmas, egyedi, új hangzásban, ahogy az csak az energikus, életvidám triójuktól kitelik.
Ilyen lett volna a Mónika show, ha megjelenik az ördög és elszabadul a pokol
Feltámadóban vannak az ördögűzős filmek? Ezt túlzás lenne állítani, mert a Russell Crowe főszereplésével készített A pápa ördögűzője és Az ördögűző: A hívő is borzalmasan sikerültek, ZS kategóriásak lettek, és a rémisztgetés helyett inkább fájdalmas élményt nyújtottak. Nincs túl jó helyzetben a horrornak eme szubzsánere, vagy legalábbis nem volt, amíg a Shudder nevű streamingszolgáltató április 19-én be nem mutatta a Late Night with the Devilt, egy olyan ausztrál próbálkozást, amiről hónapok óta azt lehetett olvasni, hogy igazi vérfrissítést hozhat a megszállós, természetfelettis filmek rajongóinak.
A Late Night with the Devil már abból a szempontból érdekes, hogy tulajdonképpen egy found footage horrorfilmről van szó, azaz megtalálták a filmbeli tévéműsor utolsó, rémesen elsült adásának felvételét, és most ezt nézhetjük meg szőröstül-bőröstül. A sztori szerint a hetvenes évek Amerikájában járunk, amikor is a Night Owls with Jack Delroy című késő esti talkshow valami irdatlanul szenved nézettség tekintetében. A műsorvezető, Jack Delroy (David Dastmalchian) azt követően próbálja életre kelteni late night show-ját, hogy a felesége tüdőrákban meghalt, ám hiába viszik el a műsort a Mónika show-ra emlékeztető verekedések és bulvárbotrányok irányába, csak nem kapcsolnak oda az emberek. Mit lehet tenni, Jack Delroy tényleg extrém módszerekhez nyúl, és 1977. október 31-én a halloweeni különkiadásba olyan embereket hív meg vendégnek, akikben benne van a potenciál, hogy
valami olyasmit mutassanak Amerikának, amit élő egyenes adásban még nem látott az ország.
Ettől a filmtől senki nem fog szívrohamot kapni, a készítők, Colin Cairnes és Cameron Cairnes ahelyett, hogy olcsó jumpscare-ekre szavaztak volna, inkább a feszültségépítésre helyezték a hangsúlyt, és a Late Night with the Devil ritka élvezetes módon éri el, hogy a néző bőre alá kússzon. Ehhez kell a retrótálcán érkező felvezetés, és ahhoz képest, hogy elsőfilmesekről van szó, stílusosan festik fel a hátborzongató lore-t az író-rendezők. Például a műsorvezető szektás hátterét (lehet, hogy eladta a neje lelkét az ördögnek), és hogy a nézettségnövelés könnyen meglehet, hogy vérengzésbe fog átcsapni a végére.
A film, amit soha többé nem akarunk megnézni
A brigádnapló kortünet. Ma már feledésbe merült szó. Kiváló alapanyag ahhoz, hogy valaki jó filmet készítsen. A szocializmus alatt a gyári munkásokat, üzemben dolgozókat és a hasonló munkakörben tevékenykedőket brigádokba szervezték, a brigádvezető pedig ebben a bizonyos naplóban számolt be a hatáskörébe tartozó csapat munkán kívüli, főleg kulturális programjairól.
Szőke András Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, színész, forgatókönyvíró és operatőr a premier előtti vetítésén osztotta meg gondolatait a Brigádnapló című filmjének aktualitásával kapcsolatban.
Hogy az 1970 és 1989 közötti időszak miért érdekes 2024-ben? Mert valódi közösséget keresünk, van hiánygazdaság, van öngondoskodás, vagy legalábbis kellene hogy legyen. Csupa olyan kérdés merül fel a filmben, ami szerintem a fiatalabbaknak is aktuális
– mondta az alkotó, aki olyan filmeket jegyez, mint a Vattatyúk, a Zsiguli és a Hasutasok; színészként pedig szerepelt a Papírkutyákban, az Indián télben és a Roncsfilmben is.
Megjelent a Deadpool harmadik részének újabb előzetese
Július 26-án érkezik a mozikba a Deadpool & Rozsomák Shawn Levy rendezésében. A harmadik Deadpool-filmben Ryan Reynolds játssza Deadpoolt, de Hugh Jackman is visszatér Rozsomák szerepében.
Shawn Levy korábban elmondta, hogy bár a Deadpool & Rozsomák tényleg a harmadik olyan film lesz, amelyben Deadpool megjelenik, de mégsem ez lesz a Deadpool 3.
Levy azt nyilatkozta, hogy a film „durva lesz és vicces”, hiszen végső soron azt akarták elérni, hogy „a közönség jól érezze magát a moziban”. A rendező, író és producer elmondta, hogy a film korai vetítései „rendkívül ígéretesek voltak”.
Nem mondanám, hogy voltak nagy meglepetések, de érzed, hol akar a tempó feszesebbé válni, érzed, hol engedheted meg magadnak, hogy lassíts, és legyen egy mélyebb, tartósabb karakteres pillanat
– tette hozzá.
A Deadpool & Rozsomák 2024. július 26-án érkezik a mozikba. Shawn Levy a film rendezője, Rhett Reese, Paul Wernick, Zeb Wells, Ryan Reynolds mellett a rendező is társszerzőként jegyzi az alkotást.
Megtépázta a lelkünket ez az új háborús film
Ha van napjaink szórakoztatóiparában ember, akinek a fantáziájával nehéz versenyezni, az Alex Garland. Az 54 éves író-rendező bár megválogatja a projektjeit, akármikor a készítői székbe ül, abból olyan film vagy sorozat kerekedik ki, amire érdemes odafigyelni. Ilyen volt az űrhorrorba hajló Sunshine és az Annihilation, vagy éppen a 2012-es Dredd, amelyért még azok is rajongtak, akiknek már akkoriban herótjuk volt a szuperhősöktől, és a két évvel később bemutatott Ex Machina sem volt kutya, ez utóbbi egy mély filozófiával és morális kérdésekkel megtömött hard sci-fi volt, a mindig remekelő Alicia Vikanderrel a főszerepben. Garland suttyomban hozott nekünk a Devs című sorozat személyében is egy olyan remekművet, ami hiába tornáztatja az agytekervényeket, senki sem beszél róla, és bár a direktor a Men című felkavaró horrorfilmjével picit mellényúlt, még így is nagyon reménykedni lehetett benne, hogy az A24 berkeiből érkező Polgárháború odaver majd.
És jó hírünk van, az április 18-án bemutatott Polgárháború odaver. Sőt, feltörli az emberrel a padlót, és olyan maradandó élményt ad, amire manapság már nem számítunk a háborús filmektől, mert úgy elsatnyult és fájóan alulreprezentálttá vált a műfaj, modern körítésben meg főleg.
A Polgárháború valamikor a nem túl távoli jövőben játszódik, egy felszabdalt Egyesült Államokban, ahol a diktátorként viselkedő elnök (Nick Offerman) hiába próbálta vasmarokkal fenntartani a békét, nem sikerült neki. Az USA-ban kitört a káosz, a polgárháború, és a lázadó civilek és a különböző militarista csoportosulások mindent elkövetnek, hogy véget vessenek az elnök rémuralmának. Ebbe, a feszültségtől szétpattanó helyzetbe dob bele minket a film, a Polgárháború nagy ötlete azonban, hogy nem katonák,
hanem fotósok és újságírók szemszögéből követjük végig az erőszakos hadszíntéri eseményeket, szerte az USA-ban.
A film főszereplője, Lee Smith (Kirsten Dunst) sem puskát, hanem fényképezőt szorít végig a kezei között, ahogy azon igyekszik, hogy dokumentálja a polgárháborúban zajló vérontást, az emberi kegyetlenséget anélkül, hogy ítélkezne vagy beleavatkozna. A Polgárháborúnak mint filmnek is az a hitvallása, mint főhősének, nem mond ítéletet egyik fél felett sem, nem bontja ki a politikai szálakat, a konfliktus fő okait, az előzményeit sem bővebben. Csak dokumentál, és nagyon jól is teszi, eszméletlenül különlegessé téve a végeredményt. Kirsten Dunst karaktere egy némiképp megfáradt, cinikus nő, akit Alex Garland rögtön az elején csak képekkel, pár rövid flashback segítségével humanizál, bemutatva, milyen horrort kellett eddig átélnie. Innentől pedig a legvégéig folyamatosan a torkunkban dobog a szívünk, mert ennek a kegyetlen filmnek még csak a bevezető szakaszában történik meg a dolog.
Az unokatesók házassága nem sok jót szült
Egy könyvből filmet készíteni sosem egyszerű. Képi világot társítani egy olyan történethez, ami addig csak az emberek képzeletében létezett, kifejezetten nehéz, és sokszor nem is sül el jól. Persze előfordul az is, hogy pont a film lesz az, ami miatt az emberek megismerik a könyvet. De mitől lesz egy adaptáció sikeres? Ha közel áll ahhoz, amit korábban elképzeltünk? Ha teljesen más, mint ahogy mi fejben megalkottuk? Van olyan könyv, amit nem lehet megfilmesíteni?
Általában egy könyv születik meg előbb, és csak utána forgatnak belőle filmet. A tetovált lány, a Büszkeség és balítélet, a Visszatérő; vagy hogy a magyarokat nézzük, Szabó Magdától Az Ajtó, Dragomán Györgytől A fehér király − a sor irgalmatlanul hosszú. És ezek mind híres regények voltak, mielőtt a vászonra kerültek volna.
Fordítva is működik
Természetesen az is előfordult, hogy egy film készült el előbb, és csak utána lett belőle olvasmány. Ilyen a Csillagok háborúja, az E. T. és a Holt költők társasága is.
Gyakori, hogy az eredeti írott anyag népszerűségét túlnövi az adaptáció.
Gondoljunk csak Milos Forman Száll a kakukk fészkére című filmjére, amit Ken Kesey azonos című írásából készített; Stanley Kubrick Mechanikus narancs című művére, ami Anthony Burgess 1962-es Gépnarancs nevezetű irományából adaptálódott, vagy Jonathan Demme 1991-es A bárányok hallgatnak című kultikus filmjére, amihez Thomas Harris három évvel korábban megjelent kötete szolgált alapul. Volt olyan, hogy már a könyv is népszerű volt, a belőle készült film pedig csak tovább emelte a már korábbi sikert. Tökéletes példa erre A Gyűrűk Ura-sorozat és a Harry Potter-filmek.
Vannak olyan könyvek, amiket viszont nem filmesítettek még meg. A főleg hölgyeknek szóló írások közül jó példa Becca Fitzpatrick Csitt, Csitt című regénye,amit 2012-ben már megpróbáltak életre kelteni,
a forgatás dátuma is megvolt, a két főszereplőt is kiválasztották, de végül nem lett belőle semmi.
2021-ben a Paramount+ streamingszolgáltató bejelentette, hogy 2022-ben tervezik a leforgatását, de ez azóta sem történt meg. C. J. Roberts Fogoly a sötétben című könyvének adaptációját 2019-ben szerették volna bemutatni, ám nem volt elég pénz a projekt megvalósításához.
Rovataink a Facebookon